Nemrég a következő huncutságra próbáltam rávenni csoportomat: Kérlek tedd meg és áruld el nekem, mit éreztél utána. Lazítsd el az arcod, amennyire csak tudod ….. Lassan a szád szélét húzd a füled fele, amennyire tudod…. Valószínű kibukkan a fogad és a ráncod a szemed alatt, nem baj . Számolj…
És ugye az élet is csodálatos és elérjük álmainkat?
Ezt a kérdést, nemrég egy kedves ismerősöm tette fel nekem, köszönöm. Tagadhatjuk, de mindünknek szüksége van biztatásra, egy kis nógatásra 🙂 Tudom, te kemény vagy, nem sírsz (csak ha nem látnak), nem érdekel, hogy azt mondják köszönöm, mert azt mondod megszoktad… Tudom, te kemény vagy, hisz biztos eddig is felálltál…
Bezzeg és Azértis
Mert van az a Bezzeg és Azértis Emlékeztetőül: a nagyon Bezzeg emberke mindig azt nézi, másnak mije van, ami neki nincs, és mindig panaszkodás jellemzi. Van csendes mormogó típus és hangos haragos fajta. Utóbbi, panaszát szóvá teszi, ha kell, ha nem. Meg van győződve saját, de „egyetemleges igazságáról” ezért elmondja…