Úgy gondoltam elég aktuális a jelenlegi világbajban, hogy beszéljünk egy kicsit erről az igen „rossz”-nak címzett érzésről. Talán nem is akad olyan ember, aki ne találkozott volna még vele. Kicsit még örvendek is, hogy most ki merjük mondani, félek. Miért? Mert eddig leginkább a stressz volt amire ráfogtuk elégedetlenkedésünk. Az, hogy „stressz van az életemben” még divat is volt kijelenteni, hisz ugye ebben a felgyorsult világban… DE, azt hogy „félek” na azt nem, nagyon ritka esetben mondtuk ki. Pedig, minden stressz hátterében, bizony a félelem áll.
A félelem az az érzés, amitől vagy leblokkolunk, vagy elhessegetjük, de vmi fájni fog. Általában egy gyomor körüli görcs jelentkezik, de nem kizárt a fejfájás, zsibbadás sem. A hosszabb távú testi megjelenéseket most nem sorolom. Ezek mind arra hivatottak, hogy figyelmeztessenek, hahó veszély van. Az ősi társadalmakban a félelem megjelenése a túlélés záloga volt. Fontos volt, hogy azonnal reagáljanak rá, az életük múlott rajta. Aztán jobb dolga lett az emberiségnek, és megtehette, hogy szőnyeg alá söpörje az érzést, hiszen úgysem múlott, ott, azonnal, ezen az élete. Ma már választási lehetőségünk van. Egyrészt a felismerésében, másrészt a tudatos kezelésében is. Egy biztos, hogy még mindig utáljuk, és meg vagyunk győződve róla, hogy rossz dolog. Valóban az?
Én ugyan azt hiszem, nincs jó vagy rossz dolog, mi tesszük azzá, de nem tagadom, én sem szeretem, ha félek, márpedig néha félek. Félek, mert ember vagyok… Nagyon igyekszem olyankor, hogy elgondolkodjam, mitől, honnan ered, mit kezdjek vele?
Mi az, amire vágyunk? Félelem nélküli világra? Mi a félelem ellentéte, a nem félek?
Sokáig én is ezekkel a válaszokkal éltem. Ezt hittem, és ezzel együtt harcolt bennem, hogy ilyen világ nem létezhet, ember sem lehet ilyen, aki soha nem fél, semmilyen helyzetben. Márpedig, mindenre van magyarázat, és ellenpélda.
Már nem tudom megmondani, az első találkozásomat a félelem ellentétével, de nagyon, nagyon meglepett. Sokáig csak ízlelgettem.
A félelem ellentétje és egyúttal ellenszere a szeretet.
Nehéz volt elfogadni, bár nálam bizonyított azóta. Nehéz volt elfogadni, mert valahogy a szeretet szó nekem tág, nem körülhatárolt, nincs mindig eleje-vége, nem feltétele a kitől-kinek, a szeretet az önmagában egyedül is helytáll. Ugyanakkor a félelem, az én értelmezésemben sokkal konkrétabb.
Jobban belegondolva, két dolog volt amire rájöttem:
- bármi félelem, ami megjelent életemben, saját magam megkérdőjelezésével járt. A létezési jogosultságom, a magamba vetett hit, a bizalom magamban, hogy meg tudom oldani a helyzetet, az erőnlétem, tudásom stb. megkérdőjelezése.
Rá kellett jönnöm, hogy:
– nem a vizsgáktól féltem, hanem hogy abban a helyzetben tudok-e majd úgy teljesíteni ahogy elvárom magamtól (helyzetek az iskolákból minden szinten)
– nem a világtól féltem, hanem hogy van-e jogom benne élni? (kamaszkori kétségek és a depressziós időszak)
– nem a magánytól féltem, hanem hogy elég jó vagyok-e nőként, hogy boldogan együtt élhessek valakivel? (élet szingliként, vagy abban a gondolatban, hogy a férjem nem az igazi)
– nem a szüléstől féltem, hanem hogy bízhatok-e testemben, hogy problémamentesen, egészséges gyerekem lesz? (terhességi, szülési félelmek)
– nem attól féltem, mit mondanak a gyerekeim tanárai, hanem hogy elég jó Anyjuk vagyok-e? (gyereknevelés)
– nem az ismerősök véleményétől féltem, hanem hogy elég jó vagyok, hogy vállaljam magam a nagyvilág előtt? (a vállalkozásom beindítása, az online tér használata)
és ez csak néhány példa…
Összefoglalva, IGEN félelmeim ellenszere a szeretet volt, az, hogy megismertem, elfogadtam, megszerettem magam, úgy ahogy vagyok!
Lám csodát, a világ is kinyílt, bátran mondhatom annyi ember van akit szerethetek, önmagukért.
Félhetünk a koronavírustól, a hatásaitól, a ki nem mondott ezzel kapcsolatos elméletektől, de őszintén, ha beleragadunk ebbe jobb lesz? Feltételezem, hogy betartod az óvintézkedéseket, mindent megteszel, ami tőled telik, akkor talán meg is barátkozhatunk vele nem?
Most van időd végig gondolni, mik voltak azok a helyzetek az életedben, ahol féltél?
Bármi választ is adsz a kérdésre, fordítsd meg magad felé, mi az, ami akkor hiányzott? Milyen visszaigazolásra, megerősítésre lett volna szükséged? Abban a pontban öleld meg magad virtuálisan, és fogadd el, légy hálás, hogy rájöttél, és szeresd meg magad!
Feltételezem, hogy nem érted félre, nem nárcizmusra buzdítalak, csupán az egészséges önelfogadásra és szeretetre.
- Sokszor olyankor jelent meg, és jelenik meg, amikor nincs is ráhatásom a dolgokra. Egyszerűen félek, mert jön és ott van bennem. Így működik, van és kész.
A félelem a múltból ered és a jövőről szól.
DE most, itt ebben a pillanatban a jelenben, nem határozhatja meg életem. Mert mindig van választási lehetőségem, és én úgy döntöttem, hogy most nem kell félnem. Nem tudhatom mi lesz. Valami más, változás, mert mindig minden változik, elfogadom. Most és itt bízom abban, hogy ha bármi is lesz, megoldom az én részem. Mert mindig volt, van megoldás. Ha én nem hathatók az eseményekre sokszor, akkor tulajdonképpen csak egy dolgom lehet, akkor és ott, ha eljön az ideje, önmagam legjobbját adni. DE most, most nincs más dolgom, csak szeretni.
“Ha le akarod győzni a félelmeidet, szembe kell nézned velük. Bármitől félsz, kezdj el óvatosan barátkozni vele, és ahogy egyre többet megtudsz majd róla, szép lassan rájössz, hogy a vele szembeni félelmeid mennyire megalapozatlanok.”
Doctor Mike
Mert a félelem, annak ellenére, hogy csúnya, gonosz ellenségként tűnik elő, tulajdonképpen egy minket segítő érzés. Figyelmeztet mire kéne jobban figyeljünk. Ha elhisszük, hogy mindannyian egy-egy csoda vagyunk, akik önmaga valójában, képesek vagyunk bármit megtapasztalni és elérni, nincs okunk félni, csak SZERETNI!
Javaslatok:
- vedd észre, ha félsz, nem érdemes tagadni
- igyekezz rájönni mi az, ami a háttérben kiváltotta a félelmet, és vizsgáld meg
- vizsgáld meg, a tied? Átvetted valaki félelmét, vagy a sajátod? Esetleg család vagy társadalmi hiedelem áll a háttérben? Van még aktualitása? Ha nem a tied engedd el, ha igen fogadd el, hogy van.
- Megnézted, megismerted, elfogadtad, akkor nézz magadba. Mi az, amit magaddal kapcsolatban megkérdőjelez? Ha megvan, öleld át a félelmed, köszönd meg, hogy felhívta gyengeségedre a figyelmet, és erősítsd meg MAGAD.
- engedd, hogy most és itt félelem nélkül élj!
A te életed csak te élheted!
AnnaMária