Amikor az összes igyekezeted, eredményed felülíródik két betű által: DE
Feltételezzük elértél egy szép eredményt. Ünnepelned kéne. Letettél egy vizsgát, megszereztél végre valamit, amire nagyon vágytál…. Nagyon szeretted volna, sok munkát, energiát belefektettél. Igazán megérdemelnéd, hogy megállj és megveregesd a vállad. Valóban megérdemelnéd, hogy a környezeted megdicsérjen, büszke legyen rád. Ízig-vérig benne voltál a dologban, éjt nappallá téve, számtalan lehetőséget kihasználva, egyszerűen nem adtad fel. Kitartottál, hogy elérd a célod és ím, meglett az eredménye, egyszerűen remek érzés… Itt és most a jelenben örömnek van helye!
… és akkor alattomosan megjelenik a DE…
Amikor örömöd elmeséled egy hozzád közel állónak, azt mondja:
Ügyes voltál, jó, nagyon jó, DE … most megcsinálhatod még….
Ügyes voltál, jó, nagyon jó, DE … ne felejtsd el a múltkor is …. történt…
Ebben a pillanatban (ha nem veszed észre, és állítod le), minden eddigi eredményed semmivé foszlik.
Minden mindegy, mert azonnal átállítják a fókuszod, arra, amit még/már nem tettél meg. Rögtön gondolati síkon átvisz a múltba vagy jövőbe. Pedig, a MOST-nak most van ideje. A kellemes élmény máris a múlt része lesz. Minek is csinálni bármit, ha semmi sem elég jó? Ismerős érzés?
Nem arról a DE-ről beszélek, aminek van helye és jogosultsága. Mert valljuk be, sokszor előrevisz a mindennapjainkban. (pl. házimunka, még egy kis rendrakás, mosogatás, stb. vagy a munkád során, amikor még újabb feladatokat találsz magadnak, mintegy kiegészítésként). Normális esetben saját magunkat inspirálni tudjuk ezzel, ez így természetes és jó. Ha magunknak szól a DE még ezt és ezt megcsinálom… A magunknak mondott DE nem annyira veszélyes, az még megbocsátható, sőt azon mi magunk is dolgozni tudunk, ha szükséges (pl. feltételezvén, hogy magunkkal azt is meg tudjuk beszélni elég, abbahagyom) 🙂
A gondolatgyilkos, amit az általunk tisztelt, szeretett hozzánk közel álló mond.
Valaki más mondja nekünk.
Bármennyire igyekszünk, néha bárkivel előfordul a DE tanácsadás. Ha igyekszünk elkerülni, akkor is. Mégis vannak személyek, akik puszta jóindulatból nagyon gyakran élnek e két betűvel. Sajnos, gyakran hallom szülőktől, vezetőktől,… Csupán nevelési szándék és jóindulat az indíttatás, és mégis egy világ dől össze bennünk.
Hogyan írhatjuk felül? Mit tehetünk ezzel?
- Győződjünk meg róla, hogy valóban az illető a legjobbat szeretné nekünk. Ezzel fogadjuk el, hogy ő, igenis büszke ránk. Ő tudja, hogy mi többre is képesek vagyunk. Ő valóban szeret minket, hiszen mindig újabb és újabb sikert szeretne nekünk.
- Mondjuk el neki, ez mennyire zavar bennünket, mert azt mi is tudjuk mi volt, lesz, de úgy érezzük MOST az ünneplésnek van itt az ideje.
- Próbáljunk ki valami humort társítani e két betűhöz, más értelmezést. Átkeretezést.
Pl. D- dicsértessenek /E-engem
vagy ED azaz, a DE után már Ednek beszélnek, nem nekem 🙂
saját verziód…
Bármi jó, ami kizökkent az érzelmi lecsúszásodból. Azzal, hogy észreveszed a siklást, már nyert ügyed is van.
- Mivel ismered, tudod, hogy ez lesz. Amint odaér, hogy DE, máris fogj neki valami viccet mesélni neki vagy nyomj valami finom falatot az illető szájába, így nem tudja folytatni. 🙂
A te életed, csak te élheted, a te engedélyed kell ahhoz, hogy mit fogadsz be és mikor. Persze, most azt gondolod könnyű ezt mondani, de gondolj bele, végül is a te életed éled, vagy azét, aki megmondja neked még mi a dolgod???
Tanulságul hallgassátok szeretettel a Magyar Népmesék sorozatából „A pityke és a kökény” meséjét. Jó sok DE még… van benne.
Hát ezért sem árt időben abbahagyni a DE még valamit…
A te életed csak te élheted!
Mrs. SJAM