Egy számomra nagyon tanulságos, több évtizedes kutatás eredményét szeretném megosztani veletek. Brene Brown általam tisztelt, hiteles szakember a társas kapcsolatok terén. Ő arra a következtésre jutott, hogy a kapcsolatok adnak értelmet és jelentést életünknek, erre vagyunk kitalálva biológiailag. Kutatása kiterjedt arra, hogy miért is van olyan, akinek mindez könnyedén megy, és miért van, akinek csak szenvedés. Elsősorban a szégyen megélése, amit említ (forrása a nem vagyok elég jó érzése), illetve az ezzel felvállalandó sebezhetőség. Ahhoz, hogy létrejöjjön egy kapcsolat, engednünk kell, hogy egy kicsit belénk lássanak, magunkat is adni kell. Rengeteg beszélgetés, interjú, levél, több ezer történet volt Brené kutatásának alapja. Külön megvizsgálta a jó kapcsolatokkal rendelkezőket, és a kapcsolatok hiánya vagy rossz kapcsolatokban lévő emberek történeteit. Arra jött rá, hogy a különbség csupán egy dolgon múlik.
Mindazok, akik jól érzik magukat kapcsolódásaik által, elhiszik, hogy ők szerethetők, érdemesek arra, hogy boldog életet éljenek. A hitük nem menti fel őket a csalódásoktól, de elég bátrak úgy kezdeményezni és benne lenni a kapcsolatokban, hogy vállalják saját tökéletlenségüket, sebezhetőségüket.
Mindazok, akik szenvednek a kapcsolatok által, nem hiszik el, hogy ők maguk is érdemesek a szeretetre. Magyarul önmagunk elfogadása, hitük, hogy elég jók úgy ahogy vannak, hogy érdemesek, sőt joguk is van szeretetben élni letiltott. Hogyan is tesszük ezt? Néhány csalódás, és megbeszéljük azt magunkkal, hogy nem akarunk félni, csalódni, többet nem adjuk ki magunkat, mert úgyis bántanak… Letiltjuk, eltompítjuk a rossz érzések megélését. Logikus. Ugyanakkor azt mondja Brene Brown nincs olyan érzelmileg, hogy szelektív tiltok le egy érzést. Nem akarok félni és csak a félelmet tompítom. Nem akarok szomorú lenni, csak a szomorúságot tiltom le. Az egész érzelmi életünket tompítjuk ilyenkor! Azaz, az öröm, a hála, és minden jó érzést is lehalkítunk. Nos, így nem tudunk eléggé boldognak lenni, amitől rosszul érezzük magunkat, még jobban tompítani akarjuk a rossz érzést, csökken a jól vagyok érzés, és így tovább…. Mókuskerék.
A mai ember oly mértékben a zűrzavar gyermeke, hogy a normális életre, vagyis a belső harmóniára, a szeretetre és a szorongásmentes életre képtelen. Ilyen lelkülettel nehéz megfogni, és magamhoz húzni a másik kezét, aki ugyanilyen. De legalább tudjuk, hogy így van. S törekedjünk arra, hogy ne így legyen.
Müller Péter
Kedves olvasóim, azért vannak érzelmeink, hogy megéljük őket.
Ha megengedjük magunknak a szomorúságot tudunk örülni is!
Ha az erőltetett optimista szemléletből közelítünk, készülj fel olvasom, rossz érzéseid is lesznek!
Tudom, nem könnyű bizalmat szavazni a bizonytalannak, mégis bízz magadban!
Érdemes az egész videót meghallgatni, mert több hasznos dolgot elmond, én csupán néhány morzsát ragadtam ki.
A te életed csak te élheted!
AnnaMária