Taníthatunk, nevelhetünk így-is, úgy-is, mert nem is figyelünk rá, de megtesszük. Megtesszük mindennapjainkban, amikor rámosolygunk a pénztárosra, átadjuk a helyünket egy idős embernek, kifejezzük szeretetünket egy öleléssel amikor párunk hazaér… Fiataljaink ott állnak a kasszánál a sorban mögöttünk, ott ülnek a buszon, gyerekeink az asztalnál várnak, amikor Apa hazaér…
És vannak akiknek ez a munkájuk…
Minden tiszteletem azoké a pedagógusoké akik hivatásukat követik. Nem sajnálják az időt és energiát, valóban érdekli őket a gyerek. Nemcsak a kötelező lexikális tudás, valami több is érdekli őket, a gyerek is. Hiszem, hogy kell a biztos szülői háttér, a lelkes gyerek és a hozzáértő tanár. A 3 együttese viheti gyerekeinket egy megalapozott jövő felé. Hiszem és vallom, hogy sokkal többször kéne észrevegyük a jót, az egyediséget magunkban, gyerekeinkben, embertársainkban. Ne feledjük, egyszer csak az általunk alázott vagy szeretet fiatal támogatására fogunk szorulni.
Fura ha belegondolok, hogy két fiam tanítói, tanárai között hányan is voltak segítő pedagógusok… Tudom, az a néhány sem rendelkezett jobb körülményekkel…
Én nem jobbíthatom a pedagógusok körülményeit, de kifejezhettem tiszteletem.
Remélni tudom, hogy egyre több elkötelezett tanárról hallok, és éppen ezért remélem R, Joós Andrea előadásának üzenete sok helyre elér 🙂
http://www.tedxdanubia.com/tedx-videok/a-tanari-palya-marpedig-meno-andrea-joos-tedxdanubia
Megtiszteltetésnek és kihívásnak élem meg, hogy néhány tehetséges gyereket támogathatók és segíthetek én is a Nemzeti Tehetség program keretein belül, tutorként. Tudom, ezt is elég jól fogom csinálni.
Hiszem, hogyha csak néhány fiatal vagy felnőttnek segítettem, életeket szépítettem.
Fogadjátok szeretettel egy kisfiú történetét a tengeri csillagokról 🙂
Szörnyű vihar kerekedett a tenger felett. Jeges szél hasított végig a vízen, hatalmas hullámok keletkeztek, amelyek kalapácsütésszerű zajjal ütődtek neki a partnak. Úgy tűnt, mintha acéleke szántotta volna föl a tenger fenekét, összekaszabolva a tengerfenék kisebb lakóit, rákféléket, puhatestűeket, tíz méterre a tenger felszínétől.
Amikor a vihar – olyan gyorsan, mint ahogyan keletkezett – elmúlt, a tenger megnyugodott és visszahúzódott. A partot sár borította, amelyben ezernyi tengeri csillag vívta haláltusáját. Annyian voltak, hogy az egész tengerpart rózsaszínné változott.
Sok-sok ember futott a partra, hogy megnézze az eseményt. Forgatócsoportok is érkeztek, hogy lefilmezzék a tengeri csillagokat, amelyek szinte mozdulatlanul haldokoltak.
Az emberek között ott volt egy kisfiú is, aki – miközben apja kezét szorította – szomorúan nézte a kis tengeri csillagokat. Mindenki ott állt és nézett, senki nem tett semmit. A kisfiú hirtelen elengedte az apja kezét, levette a zokniját és a cipőjét és a vízpartra futott. Lehajolt és felmarkolt három csillagot, majd rohanvást a vízbe dobta őket. Ezt többször is megismételte.
Egy cementállványon álló férfi odakiáltott a kisfiúnak:
– Mit csinálsz te gyerek?
– Visszadobom a tengerbe a csillagokat. Ha nem tenném, elpusztulnának mind itt a parton. – válaszolta a gyerek anélkül, hogy abbahagyta volna az ide-oda futást.
– De több ezer tengeri csillagot úgysem tudsz megmenteni. Túl sok ez neked! – kiáltotta a férfi. – Ez a part rettentő hosszú! Nem tudod megváltoztatni a dolgokat!
A gyerek elmosolyodott, lehajolt egy újabb csillagért, s ahogy elhajította, be a tengerbe, így válaszolt:
– De ennek az egynek a sorsát itt biztosan megváltoztattam!
A férfi elgondolkodott egy pillanatra, aztán lehajolt, levette a zokniját és a cipőjét és lement a partra, ő is elkezdte összeszedni és visszadobálni a csillagokat a tengerbe. Rögtön utána lejött két lány is, így már négyen dobálták a csillagokat a vízbe. Néhány perccel később már ötvenen voltak, aztán százan, kétszázan, ezren, akik mind a csillagokat dobálták vissza a vízbe.
Így mindegyik megmenekült.
Ahhoz, hogy megváltoztassuk a világot, elég, hogyha valaki, akár a legkisebb is, vegye a bátorságát és elkezdje.
(Bruno Ferrero)
Kétségtelen, hogy milyen nagy hatással vagyunk egymásra. Én, te, mi mind akármit teszünk, magunkon túl, másra is kihat.
Éppen ezért csak magunkért vállaljunk felelősséget, a saját cselekedeteinkre figyeljünk, mert ha magunkkal jóban vagyunk a többi magától működik…
A te életed csak te élheted!
Mrs. SJAM